Zsigmondkori oklevéltár, V. kötet (1415-1416), NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ, B

Bogár cs., Hernádi 2029

2029 – 1416-06-18

DL 10362

Jún. 18. (Bude, in corp. Christi) Zs. az óbudai(!) káptalanhoz. Iktassák be Nema-i Kolos (dictus) Jakab fiait: Ambrust és Jeromost az új adományul nyert Pest megyei Vach birtokba, a Feyerthow nevű rétbe vagy mocsárba és a Thurademez nevű prédiumba, valamint a bennük rejlő királyi jogba. Az oklevelet nagyobb magyar királyi pecsétjével erősítteti meg. Kijelölt királyi emberek: Blasius Bogar, Franciscus similiter Bogar dicti de Harnad, Thomas f. Blasii, Andreas f. Mathye, Nicolaus f. Emerici de Dabas.

A budai káptalan 1416. júl. 10-i okleveléből, amelyet Zs. 1424. febr. 10-i okl.-ben írt át. DL 10362. (NRA 373-7.) – Bártfai Szabó: Pest 138, eml. – (M.)

Bogárfő fn. (hegy) (Kraszna m.) 2107

2107 – 1416-07-13

DL 28786

Júl. 13. (Bude, 30. die oct. penthec.) Garai Miklós nádor a kolozsmonostori konventhez. Amidőn pünkösd nyolcadán az ország nemeseivel bírói székén ítélkezett, Kechel-i Mihály fiai: János és Balázs, valamint Zele (dictus) László okleveleikkel igazolták a következőket: A konvent 1415. júl. 20-án az előbbiek Kraszna megyei Kechel Hungaricalis és Kechel Volahalis, valamint az utóbbi Zilva nevű birtokát a szomszédok jelenlétében a régi határ mentén, a jeleket megújítva, mások birtokjogaitól el akarta különíteni, Sereden-i Pethenye fiának: Lászlónak fia: László azonban ellentmondott. Mivel Sereden-i megidéztetve a nádor előtt Szt. Jakab nyolcadán nem jelent meg, a Kechel-iek okt. 18-án megismételtették a határjárást. Mindkét alkalommal a határjeleket a konvent azonosoknak találta, s leírásai is szóról-szóra azonosak. A határ dél felől in vertice montis Mezes vocati, qui esset inter fluvium Karykapathaka ab una, parte vero ab altera inter viam Almasvtha vocatam, kezdődik, észak felé super unum berch Mezberch vocatum halad, egymás után 15 helyen érint régi földhányásokat, amelyek közül a második egy út mellett, a nyolcadik stagnum Ferthew vocatum mellett, a 11. in capite cuiusdam stagni, a következő in monte quodam Bogarfew vocato, a 14. inter duo ligna querci, az utolsó pedig super unum montem Mykloshege/Myklosheghe vocatum van, sub quo quidem monte quidam rivulus flueret. Sereden-i László ekkor is ellentmondott. Mindszentek nyolcadára megidéztetve, a felek perüket (1416) vízkereszt nyolcadára halasztották, Sereden-i azonban távolmaradt. A harmadszori határjáráskor, ápr. 5-én amidőn a három birtokot Sereden birtoktól elhatárolni próbálták, az itt lakó Fodor (dictus) Pál Serden-i Thorma (dictus) János nevében ellentmondott, amiért őt a felperesekkel szemben Szt. György nyolcadára a nádor elé idézték. Mivel ő sem jelent meg, bírságban marasztalták el. Okleveleik bemutatása után a felperesek ítéletet kértek. Mivel az ország jogszokása szerint quicumque in facto alicuius iuris possessionarii per quempiam tribus vicibus reambulati et consignati contradictionem fecerit, eaque propter iidem ad reddendam eorum inhibitionis rationem ad tres terminos iuridicos citati fuerint, ad neutrum eorundem terminorum venire vel mittere curaverint, tales amplius rectificationi et erectioni huiusmodi metarum contraire non valerent, sed ipse reambulate mete et consignate contradictione talium inhibitorum et aliorum quorumlibet non obstante in bene apparantes et evidentes metas erigi solent atque debent, és emiatt a törvény elé idézik, és ott nem jelenik meg, az már többé nem mondhat ellent az ily határjárásnak és az ily határjeleket jól látható határjelekké téve kell az illető birtokot az actor-nak statuálni, ezért kéri a konventet, küldje ki testimoniumát, hogy annak a jelenlétében a királyi kúriából külön e célra kiküldött Stresemlye-i Márk mester diák szálljon ki a nevezett Kechel Hungaricalis, Kechel Volahalis és Zylva nevű birtokokhoz és egybehíván a szomszédokat és határbirtokosokat, jelenlétükben emeljék az előbbi határjáráskor felállított határjeleket evidentes et bene apparentes-szé, és ezek mellett statuálják a három birtokot a Kechel-ieknek, valamint Zele Lászlónak, nem véve figyelembe senki ellentmondását, mivel a per folyamán az alpereseken kívül más nem mondott ellent. Erről Szent Jakab nyolcadára tegyen jelentést.

Közelkorú másolat külzet és pecsétnyom nélkül. DL 28786. (KKOL Metales L–6.) – (M.)

Bogártel(e)ke h. (Kolozs m.) 136

136 – 1415-01-26

DL 36895

Jan. 26. (sab. p. conv. Pauli) A váradi káptalan előtt András frater, a Clusmonstra-i Szűz Mária-monostor custos-a tiltakozik Henrik apát és a konvent nevében, amiért István erdélyi püspök elfoglalta Kolozs megyei Bogartheleke/Bogarthelke nevű birtokuk nagy részét.

Papíron, hátlapján pecsét töredékeivel. DL 36895. (KKOL Protest. A-4.) – (M.)

Boldogasszonyfalva h. (Liptó m.) kh. 873;

873 – 1415-07-17

DL 43292

Júl. 17. (in villa ad Beatam Virginem, f. IV. p. Margarethe) Jan de Slauathyn Liptó megye alispánja és a négy szolgabíró Zs.-hoz. Jún. 9-i parancsára (729) kiküldöttük: Rastoka-i Miklós fia: János elvégezte a vizsgálatot, és a panaszt helytállónak találta.

Papíron, hátlapján öt pecsét nyomával. DL 43292. (Múz. törzsanyag, 1923-19.)

Boldogasszonyfalva h (Pozsony m.) 1831;

1831 – 1416-04-30

DL 10457

Ápr. 30. (Calisii in portu maris, f. V. a. Philippi et Iacobi) Zs. nobili et egregio Mustitio domino Poznaniensi aule nostre militi. Az óbudai Szűz Mária-monostor apátnője és az apácák panasza szerint közvetlen azután, hogy Magyarországot elhagyta, egyik birtokukat, amelyet egykor Stibor erdélyi vajdától más birtokért kaptak cserébe, összes tartozékával és haszonvételével elfoglalta és azt, kizárva őket abból, mindmáig használja; majd Zentmihalfalua és Bodogazzonfalua nevű birtokaikra rontva ezeket teljesen felprédálta, ottani jobbágyaik minden barmát, marháját, kancáit, ökreit és más állatait elhajtatta és összes javaikat elvétette. Mivel nos huiusmodi possessionarias occupationes, depredationes ac rerum et bonorum ablationes indebitas cuipiam regnicolarum nostrorum presertim prefatis dominabus sanctimonialibus per vos vel quoscunque alios in presenti nostra absentia nequaquam inferri volumus, szigorúan meghagyja, hogy az apácák elvett birtokát az elhurcolt javakkal együtt, nekik az okozott károkért teljes elégtételt szolgáltatva azonnal adja vissza. Vonakodása esetében Pelseuch-i magnus János tárnokmester (magn.) et eius vicethauarnicus kötelesek őt a birtokból kizárva, az apácákat visszaiktatni abba, számukra védelmet nyújtani, a károkért pedig teljes elégtételt adatni.

Zs. 1417. nov. 25-i okl.-ből, amely szerint a király titkospecsétje alatt ad propriam comissionem nostre maiestatis nyert kibocsátást. DL 10457. (Acta eccl. ord. et mon., Poson 6-11.) – Átírta Garai Miklós nádor 1423. márc. 6-i okl.-ben, de az átírt oklevél intitulatio-jából hiányzik a római királyi cím, kelte viszont 1420. ápr. 25. (ugyanúgy Calisi in portu maris, f. V. a. Philippi et Jacobi). DL 6988. (Uo. 1-8.) – Boldogfa 148, reg. (DL 10457 alapján 1417. ápr. 29-i keltezéssel.) – (M.)

Boldogasszonyfalva h (Somogy m.) 415

415 – 1415-03-25

DL 87880

Márc. 25. (Bude, f. II. p. Ramis palmarum) Zs. előtt Tapson-i Antimus fia: János mester alnádor (egr.) és fia: Miklós szavatosság mellett birtokcserére lépnek Zygeth-i Damján fiának: Ferencnek fiaival: Demeterrel és Tamással oly módon, hogy a Baranya megyei Mendzenth és Danyelylese egész birtokukat – kivéve néhai Mendhzenth-i Berecknek és osztályos rokonainak: Mihálynak, Jakabnak és Kereztesnek a két birtokon lévő részeit, továbbá Mendzenth birtokon a János mester által pro usu sui aratri kihasított és a többi résztől határjelekkel elkülönített darab földet – Demeternek, a Somogy megyei Baraty egész birtokot pedig Tamásnak átadják, akik viszonzásul a Baranya megyei Zygeth, Mykohaza, Molonfalu, Palusfalua, Semlekegh, Sybolth, a Somogy megyei Gonas, Wasarusfalu/Wassarusfalu, Somogfalua, Bodogazzonfalua, Fabyanylese, Belsewhobay, Kylsewhobay és Pethend birtokokon lévő valamennyi részüket adják cserében tartozékaikkal, köztük vámokkal, terris arabilibus fimatis, cultis incultis et campestribus, szőlőkkel, iuribus montium, malmokkal oly kikötéssel, hogy idegen kézben levő részeiket Tapson-i és fia saját pénzükön visszaváltják. Ha a felek egyike örökösök nélkül hatna el, része a másikra háramlik.

Hártyán, két példányban, az egyik hátlapján nagypecséttel, a másik kettős függőpecsét töredékével. DL 87880. (Esterházy cs. hercegi ága, Repositorium 45-B-22.) – (M.)

Boldogasszonyfalvai János pécsi egyházmegyei presbiter 43

43 – 1415-01-11

DF 288756

Jan. 11. (Constantie, III. Id. Ian. anno V.) XXIII. János pápa episcopo Concordiensi, valamint Iauriensis ac Sancti Petri Veteris Bude Vesprimiensis diocesis ecclesiarum prepositis. Pál fia: Mihály, a pécsi egyházmegyei Hyard-i Szentlélek-plébániaegyház rector-a – benyújtott petitio-ja szerint – a perben, amelyet in palatio causarum quondam Bonifacii VIIII in sua obedientia nuncupati folytatott István fia: János és Balázs fia: Benedek pécsi és zágrábi egyházmegyei presbiterek ellen, mert megakadályozták az auctoritate apostolica neki adott egyház átvételét, s Benedek el is foglalta azt, a javára szóló – János és Benedek örök hallgatását s az utóbbi részéről a jövedelmek és a költségek megtérítését elrendelő – ítéletet kapott. Minthogy Mihály attól tart, hogy az egyházat az ítélet végrehajtásáig vagy a jövőben Ruffus Balázs a Pochwaradia-i Szt. Péter-, Márk, a Babrach-i, Gersey Péter, a Kylsewkelywd-i Szentlélek-, Tot Imre, a Komlow-i plébániaegyház rector-ai, valamint Scentmariasscanfalwa-i János és Ormand-i György fia: László pécsi egyházmegyei presbiterek és mások is elfoglalhatják, vos vel duo aut unus vestrum az ítélet végrehajtásánál auctoritate nostra úgy járjanak, ill. járjon el minden betolakodóval szemben, mintha azt ellenükben hozták volna. Az eljárás során szükség esetén világi karhatalmat is vegyen igénybe, és hagyja figyelmen kívül az apostoli szék által az említett vagy más betolakodóknak adott felmentést az egyházi büntetések alól. Franciscus pro Deo de Agello. – A szöveg élén: Ar.

ASV Reg. Lat. vol. 179. fol. 119b. (DF 288756.)

– Tompa cs. 351

351 – 1415-03-12

DL 43342

Márc. 12. (Constantie, in Gregorii) Zs. udvarának familiárisa, Bucha-i Lőrinc fia: Benedek és atyai unokatestvére, Bucha-i Kelemen fia: István panasza szerint a velük mint alperesekkel a Zala megyei Nagfalw birtokhoz tartozó földdarabok miatt már akkor sokáig elhúzódott perben, amikor Benedek Magyarországon tartózkodott, amidőn pedig királyi szolgálatban elhagyta az országot, mivel István nem tudott megfelelően védekezni, a felperes Bodogazzonfalua-i Tompa (dictus) Tamás és testvérei terminos iuridicos complendo végleges ítéletet nyertek, ugyanők az ítéletlevél alapján a vitás terület köré új határjeleket emeltettek, azt lefoglaltatták és abba be is vezettették magukat. Mivel királyi kötelessége híveinek, főleg akik oldala mellett szolgálják, segítségére lenni, az eddig hozott összes döntést érvényteleníti, a per folytatását pedig abban az állapotban hagyja meg, amelyben Benedeknek az országból való távozásakor volt. Egyszersmind meghagyja a nádornak, az országbírónak és helyetteseiknek, necnon causarum in speciali presentia nostre maiestatis vertentium difinitori és az ország többi bírájának, hogy a Bucha-iakat az említett ítéletlevél alapján ne merjék a felperesek kérésére javaikban megkárosítani vagy megbüntetni, hanem Benedek hazatérése után az ügyet megtárgyalva, hozzanak új ítéletet, addig pedig hagyják meg őket a vitás terület tulajdonában.

Perényi Péter országbíró 1416. szept. 9-én átírt, 1415. jún. 3-i okl.-ből. DL 43342. (Múz. törzsanyag, Vétel 1877.) – (M.)

Boldogasszonyházai Péter vajda 2473

2473 – 1416-11-30

DL 10528

Nov. 30. (Bude, in Andree) Zs. Borsod megye ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz. Tartsanak vizsgálatot Bodogazzonhaza-i Péter vajdának fia: Pál, nővérei: Skolasztika és Klára, Nomar-i László, fiai: Miklós és György, János és Tamás özvegye: Orsolya panaszára, amely szerint egyrészt Desewhaza-i Benedek, Dichhaza-i Balázs fia: János és Thornahaza-i Mihály fia: Lőrinc – bár három márka bírság terhe alatt Szt. Mihály nyolcadik napján nyolc fogott bíró előtt megegyeztek Nomar-i Lászlóval Lak birtok határjárása ügyében, majd a tárgyalást ugyanazzal a bírsággal vízkereszt nyolcadára halasztották olyképpen, hogy megegyezés hiányában a felek ezen a nyolcadon rendes bírájuk előtt folytathatják perüket – még e határidő bekövetkezte előtt a jászói konvent előtt oly oklevelet állíttattak ki, amelynek értelmében László a fogott bírák döntését nem tartotta be, holott annak elfogadására kész volt, másrészt Desewhaza-i Benedek Sarlabo László, Nodicha Balázs, Sypos István, Chapo Miklós és Santha Máté nevű jobbágyaival Belse-i Sarhayo Lőrinc akaratából az ő Lak birtokukon levő erdejüket kivágatta és a fát elhordatta.

Borsod megye 1417. jan. 7-i okl.-ből, amely szerint Baba-i Gergely (szolgabíró) vizsgálata a panaszt igazolta. DL 10528. (NRA 777-39.) – (M.)

Boldogasszonyteleke h. (Bács m.) 1341

1341 – 1415-12-21

DL 69643

Dec. 21. (in Thome ap.) A kői káptalan előtt Barba-i néhai Danch fiai: Ágoston és Balázs, valamint Nazath-i magnus Jakab és uterinus testvére: Pál testvérekké fogadják egymást oly módon, hogy a jelenleg a kezükön lévő Barba, mindkét Haab, Megges, Jadua, Bodugazonteleky, Cheberienuara, Chomazteleky, Saas, Dobra, Feirberek és Keykus(?) birtokokat[1], akárcsak azokat, amelyeket a jövőben szolgálattal vagy vásárlással szereznek, egyenlően megoszthatják egymással, a felek egyikének örökös nélkül történő halála esetén birtokai és ingó javai a túlélő félre szállnak – a birtokjogok azonban egyaránt szállhatnak a lányokra és a fiúkra –, és minden, jelenleg a kezükön lévő ingatlanon és ingóságon egyenlően megosztoznak. Méltóságsor.

Hártyán, függőpecsételés nyomával. DL 69643. (Vétel.)