Zsigmondkori oklevéltár, I. kötet (1387-1399), 1399., 5977 1399-07-17

5977 – 1399-07-17

DF 253675

(VIII. die ferie V. p. oct. Petri et Pauli) A kolozsmonostori konvent bizonyítja, hogy Zs. 1398 aug. 13. parancsára (5433. sz.) Mihály tordai főesperes erdélyi kanonok, Maternus erdélyi püspök kancellárja, mint a püspök által maga helyett kiküldött királyi ember Bálint perjel konventi megbízott jelenlétében kiszállott Bykal, Hunyad és más birtokokra és mivel ezek semper sub uno dominio et territorio lévén sohasem voltak elkülönítve, megvonta a határt, majd Bykal-ba Thamasfalua-i Gergelyt, Tamást és Jakabot beiktatta. A határ kelet felől super unum Berch infra unam magnam viam, amely ad villam Fornas supra fontem Egresfeye vocatum vezet, kezdődik, s az első határdombot ott csinálták, ahol territoria de eadem Fornas Ffuld (Farnas feuld) villa Olachali et de Bykal találkoznak; innen nyugat felé in plano submontaneo halad, érinti quendam agrum extirpatio Ladislai filii Petri vocatum és unum parvum agrum extirpatio Iohannis Fodor dicti, a mons Rwechegh-en keresztül haladva egy szántóföldet, felmegy ad cacumen montis Farkaswara vocati, majd leszáltva in coniunctione araturarum de Bykal et Ketesd ad quoddam pratum rivulum Farkaspataka vocatum, azután a réten keresztül ad fontem Olachwewlghkuta vocatum jut, a patak mentén a völgyön keresztül haladva felkapaszkodik ad quendam Bercz versus plagam occidentis Korbat yrtwanya vocatum, ennek gerincéről Balázs kovács szőlőjénél leszáll a völgybe s quasdam terras arabiles a parte orientis relinquendo ad montem [Woga]ssasfely vocatum ascendentes érint egy nagy utat, később egy útkereszteződést, a nagy úton a hegyoldalban haladva infra crucem vonul in fine cuiusdam terre inculte, majd szántóföldek mentén supra montem Hoziwhegh vocatum, azután super unum Bercz Hoziwhegh Bercze vocatum supra rubetum Bykfarka [voca]tum, érint egy nagy utat, elhalad infra Kaloshawasa vulgariter vocatum a hegygerincen, majd sub eodem Bercz in medio terre Nicolai Bor dicti circa fontem infra arbores cerasii, cserjések mentén in fine terre Iohannis Bogar unum virgultum alias Berek in vulgari a parte aquilonis dimittendo; az utolsó határjel supra fontem Zylkut vocatum van, s ez territorium de Bykal-t a territorio Sobok (Sabouk) választja el. Felemlítve a szövegben közölteken kívül: 4 cserfa, 9 cserbokor, 2 bükkcserjés és virgultum Rakathya.