Kossuth Lajos hírlapírói munkássága, KOSSUTH HÍRLAPJA, 1844.08.08. kedd, 33. sz.

A szenttamási rácz rablók kegyetlenkedéseiről következő adatok állnak a „Közlönyben”:

A magyar asszonyokat, emlőiken áthuzott nyárssal, vagy zsineggel összefüzvén, illy kínzás közt kiségetik fel s alá, az orvosnak, Tóth nevezetűnek éltében kezét, lábát fürészelték el, s ugy nyakát vágták el, a gyermekeket czélnak tűzvén ki, lövöldözik agyon, – egy másikat a két torony közt kötelen felfüggesztettek, s ugy lőttek reá, a pápista templom ajtajára egy másikat kiszegeztek, s több illy hajmeresztő, fenevadhoz sem illő kegyetlenségekről, mint tényekről beszélnek.

Ó-Becséről aug. 3., hasonló tartalmu levelet vettünk.

Tegnap délutáni 3 és 4 óra közt az ó-becsei határban mezei munkával foglalkozó Kozma József és fia György, – továbbá Bogár György és Barna Mihály ó-becsei lakosok, 32 főből álló s nyolcz kocsin kóborló fegyveres rácz csoport által megtámadtatván, a három első több lövések által földre teríttetett; Barna Mihálynak sikerült szaladással a gyilkosok közül menekülni.

Kozma József és Bogár György fejét a ráczok levágták s kocsira tették; de Kozma György fejét el nem viheték, mert ezen erős testalkatu szerencsétlen, noha három lövéssel találtatott, mégis a két előbbinek fejevétele alatt mintegy ezer lépés távolságra elszaladt. Itt az üldöző ráczok által megfogatott; de mielőtt az emberiségből kivetkezett ráczok annak fejét levághatták, a közel őrködő s a lövések által figyelmeztetett derék Ferdinánd-huszárok által szétkergettettek.

Ugyanazon ráczok egy része Késmárky Pálnak közel levő tanyáját megrohanva, az ott levő bérest Csőke Józsefet megtámadta; s egy lövéssel halálosan megsebesitvén, megölé.

Nevezetes még, hogy útközben a huszárok ugyanakkor egy kocsit, mellynek rácz gazdája a kukoriczába magát elrejté – elfogtak; és azon egy zsákba kötve két emberfejet találtak. Ezen két emberfej Ó-Becsén fel nem ismertetett; tehát valószínűleg vidéki embereké volt.

Mit mond ezekre a „Wiener Zeitung”? melly ugy látszik, nagyon kaczérkodik a szerbekkel a magyarok ellenére!

Illy borzasztó történetek olvasására önkénytelenül felmerül a kérdés agyunkban, ki okozta mindezeket? Nem azon kéznek műve-e ez is, melly pár évvel ezelőtt a szerencsétlen Gallicziában 10 p. ftot tűzött ki a parasztok által levágott szabad gondolkozásu urak fejeire, valljon ezen elvadított ráczok is nem számolnak-e be valamelly hivatalban a magyarok fejeivel, s nem kapnak-e ők is néhány forintot érettök?

A keresztény vallás nagy mesteréről irják, hogy az időben egykor megátkozá a fügefát, mert terméketlen vala; nem inkább méltó-e átokra azon kéz, melly az egyenetlenség fáját ültetvén közinkbe, annak földét ártatlan csecsemők és gyenge nők kiontott vérével termékenyíti?

És e nerói s heródesi kegyetlenkedők még sympathiára is találnak némelly bécsi lapoknál; szégyenére a civilisatiónak!