Remetei József: Gúnyák és Máré vára

Hála a török uralom előtti utolsó Máré vár tulajdonosnak, Várdai Istvánnak, hogy a tulajdonukat képező Máré vár összes iratát a török elől észak Magyarországra menekítették, így, szinte napra követni lehet a középkori Anjouk-tól, a török időkig, a vár és tulajdonosaik viselt dolgait. Betekintést nyerhetünk a középkori Magyarország napi ügymenetébe. Az iratok a Várdai család kihalásával az új birtokos Zichy családhoz kerültek, amit ma Zichy féle levéltárnak hívnak.

A Magyaregregy melletti magaslaton található vár középkori Pécsre vezető főút stratégiailag fontos pontján a sík és a hegyvidék találkozásánál fekszik. Már a római időkben is fából készült erődítmény állt a helyén. Államalapítás után Mária tiszteletére monostor került a magaslatra. Innen ered a népiesre torzult Mári vár elnevezés.

Az első írás a hellyel kapcsolatban Anjou Károly Róbert adománylevele melyben a várat a Héder nemzetségbeli Kőszegi família hatalmának megtörése érdekében, Kőszeg várának bevételében nyújtott hathatós segítségért a várat (elhagyott erődített monostort) tartozékaival együtt Bogár Istvánnak és testvérének Gunyának adományozza 1316-ban. A Bogár-Gunya família Baranyában és Somogyban ekkor már birtokokkal rendelkezik. Korábban a Kőszegiek szerviensei voltak, de előrelátóan a I. Károly mellé pártoltak.

A tulajdonosok nevei alábbi formákban fordulnak elő az iratokban; Bogár-Bvgar, Bogar, Bagar, Gúnya pedig; Gwny, Gwnya, Gvna, Gunia, Guna, Gunya. Még Bogár Istvánt teljes nevén olvashatók az iratokban, addig testvérét egyszerűen Gunyaként említik. Ennek véleményem szerint két oka lehet.

1.) Gunya korabeli jelző, amely személynévvé vált. Emellett szólnak korabeli nevek, úgymint; Tövises, Vesszős, Töttös (becsei Chata nemzettség leszármazói ez időben).

2.) Bogár Istvánnak féltestvére Gunya. Ezen érvelést támasztja alá, hogy Bogár István halálával a teljes vagyon a Gunyákra száll. További Bogár örökös nem jelentkezik a vár történetében.

1341. április 10-én Visegrádon I. Károly színe előtt már fia Domonkos képviseli idősebb Gunyát. A meghallgatás a királyi adomány részét képező somogyi Tathun birtokrész Wezzeus udvari lovag részére történő elzálogosításának jóváhagyása miatt történt. 1342. július 16-án meghal a Gunyák védelmezője, I. Károly Róbert. Fia I. Lajos követi őt a trónon.

1347-ben a becsei Vesszős és Töttös szintén egy zálogügylet révén megszerzik a Máré vár felét. 1358. június 29-én a konvent előtt kérelmezi Gunya fia Domonkos, hogy Wezzeus a zálogbirtoknak tulajdonossá válását engedélyezzék. 1382. szeptember 10-én meghal I. (Nagy) Lajos. Leánya Mária követi a trónon 1385-ben a nemesek Máriát lemondatják. Utódjául II. (Durazzói) Károlyt választják. 1386. február 7-én II. Károlyt merényletben megölik. 1387. március 31-én az országnagyok királlyá koronázzák (Luxemburgi) Zsigmondot.

Az új király figyelme leginkább a külpolitikára irányul, szinte alig tartózkodik idehaza. Az országban hatalmaskodások történnek. A szekszárdi konvent jelenti 1389. január 22-én Zsigmondnak, hogy Gunya Miklós rátámadt a nyúl-szigeti apácák Merse nevű birtokára. A birtokot kifosztotta a falu jobbágyai elköltöztek. A feljelentés bizonyos fenntartásokkal fogadható el, mert ugyanezen a napon a nyúl szigeti apácák Kosuk és Igal birtokáról hasonló eseményekről, más elkövetőkkel küld értesítést a szekszárdi konvent. Sőt két nap múlva újabb jelentést küldenek Zsigmond királynak más elkövetőkkel az Igal birtok vonatkozásában.

1391-ben Zsigmond hadjáratot indít a szomszéddá vált törökök ellen Szerbiában. Becsei Tamás a király engedélye nélkül hazatér a hadjáratból. Az egész Becsei család kegyvesztetté válik. Máré várát újból a Gunyák foglalják el. 1397 április 12-én Somogy megye közgyűlésén Leusták nádor elmarasztalja Gunya fia István özvegyét és fiát, Miklóst a mersei incidens miatt (25 év telt el az okirat szerint, tehát az eset 1372-ben történt!?). A Becsei utód, a bátmonostori Töttös László és Gunya Miklós özvegye 1412. április 29-én az esztergomi káptalan előtt nyilatkoztak arról, hogy elhalasztják perüket (a Gunyák 20 évvel előtti várfoglalásuk miatt).

Újabb 20 év telik el, úgy hogy a Gunyák sorozatosan nem jelennek meg az ellenük indított perben. Harminc év elteltével a (Bát) Monostori Becsei (III.) László Zsigmond király feltétlen híve. A király a nádoron keresztül olyan per tárgyalást rendelt, ahol per kezdetén már kész ítélet született. A nádor, Garai Miklós 1433. március 13-án engedélyezett még egy perhalasztást ugyanezen év Szent György napja nyolcadára. Ez az engedély már a felek megegyezésén nyugodott, és lényege, hogy húsvét ünnepét követő nyolcadik napon (április 19-én) valamennyien megjelentek Baja birtokon (in possesione Baya), és „hat becsületes és nemes férfiút választva, mindkét részről egyenlő számban”, azok a kiküldött nádori ember (Albai László) és a kalocsai káptalan tanúja előtt fogott bíróként ítéletet tesznek a fennforgó birtokügyben.

Úgy tűnik a nádor megelégelte már a fél évszázados tehetetlenséget, és úgy rendelkezett, hogy ha a Gunya-fiak bírái nem akarnának az ügyben ítélni, akkor Becsei (III.) László bírái ítélkezzenek egyoldalúan. Amennyiben ezt az ítéletet az alperesek teljesen vagy részben el nem fogadják, vagy bíráik nem jelennek meg a kitűzött napon Baján, vagy félvállról vévén az ügyet, el sem küldik azokat, sőt abban az esetben is, ha a bírák megegyezni nem tudnak, pervesztes félként Becsei (III.) László ellenében Gunya Mihályt és Andrást marasztalják el.

E radikális intézkedés aztán kedvét szegte a perhalogatóknak, és megadták magukat. A kitűzött napon megjelent Baján nemcsak a felperes, Becsei (III.) László, hanem az alperesek nevében Gunya Mihály is, ki-ki a maga „három választott becsületes és nemes férfiújával”, a fogott bírákkal. Ez a hat nemes aztán a nádor által kiküldött jegyző és a kalocsai káptalan egy tagjának jelenlétében felosztott mindent annak rendje és módja szerint, a felek pedig belenyugodtak az ítéletükbe. A máré vár teljes egésze tartozékaival együtt Becsei (III.) László tulajdonává vált. A kalocsai káptalan május 10-én örömmel jelentette a nádornak, hogy sikerült a hosszúra nyúlt per végére járni.

1437. december 9-én Morvaországi Znojmóban meghal Zsigmond király, aki már négy éve elhagyta Magyarországot. December 9-én az országnagyok királlyá választják V. (Habsburg) Albertet, aki megígéri a rendeknek és az egyháznak a rájuk kirótt terhek eltörlését. Két év telik el és a király vérhas járványban megbetegszik és meghal. Özvegye öt hónap múlva fiút szül. Az özvegy Erzsébet V. László néven királlyá koronáztatja a csecsemőt.

Egy hónap múlva a magyar rendek királlyá nyilvánítják a tizenhat éves Jagelló (III.) Ulászlót. Polgárháború tör ki. Közben a török elfoglalja a délvidéki magyar területeket. Ulászló a várnai csatában 1440. november 10-én elesik. A pesti országgyűlés törökverő erdélyi vajdát Hunyadi Jánost választják kormányzónak, és elismeri V. Lászlót királyának.

A Becseiek hatalmának gyengülése Zsigmond halálával kezdődött. V. László még kinevezi Becsei (III.) Lászlót kincstárnokának, de hamarosan Prágában, pestisben meghal. A megerősödő Hunyadi párt bizalmatlan az elhunyt király híveivel szemben.

1450-körül ismét per tárgya a máréi vár. A Baján házasság révén tulajdont szerzett Győr nemzetségbeli Gyulai Frank és testvére László hosszasan pereskedtek Becsei (III.) Lászlóval. A peres eljárások 1503-ban még folytak (közben a Becsei család rég kihalt!). Gyulai Frank feleségül a (herceg) szántói Csuzán Pál leányát Ankót vette el, és így anyósa Dorottya révén rokonságba került a máréi Gunya famíliával is, tudniillik az említett hölgy Gunya Mihály leánya volt. Becsei régi ellenfele Várdai István kalocsai érsek, bonyolult szerződéssel megszerzi a birtokhatárához közeli Máré várát.

A Gyulaiak a nagyhatalmú érsekkel szemben tehetetlenek. A vár végképp kikerül a Gunyák lehetőségei közül. A mohácsi csata után az érsek északi birtokára menekül. A Gunyák menekülési lehetőségük nem lévén valószínűsíthetően maradnak (Herceg) Szántó környékén. A máré vár a Szerbiából hadseregével átszökött Bakics Pál kezére kerül. A török kiűzése után a „jus armorum” (fegyverjog) alapján a visszafoglalt területek császári tulajdonba kerültek. A vár hadászati jelentősége semmivé foszlott, falai leomlottak a növényzet benőtte. A Gunyák török után (Herceg) Szántótól északra, mintegy nyolc kilométerre Dávodon laknak, a mai napig.